Azt (majdnem) mindenki tudja, az Alestormnak van egy elég jelentős magyar vonatkozása.

Bodor Máté gitáros.

Elárulom nektek, eredetileg nem volt tervben, hogy ellátogassak az Alestorm koncertjére.
Szeptember elején volt szerencsém találkozni Mátéval, ahol a zenekarairól beszélt, természetesen a skót, kalóz metált játszó, világhírű csapatról is :D 
Elmesélte, hogy mik voltak a zenekarba kerülésének körülményei, egyúttal a tagokról is ejtett pár szót. 
Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy TALÁN mégis el kéne menni.

És hogy miért? Mert ezek az emberek hivatásos zenészek. És élvezik. Szerintem mindenki volt már olyan koncerten, ahol látható volt az előadókon, hogy gyakorlatilag elunják az életüket, számolgatják, hogy hány dal van még hátra a setlisten, "csak legyen már vége". Az Alestorm maximálisan nem ilyen. Az egész koncertnek volt egy nagyon erős (pozitív értelemben vett) buli feelingje. Az ember (és zsiráf :D ) kikapcsolódni jár a koncertekre, jól érezni magát, a heti feszkót levezetni stb. Nos, amikor az előadókon is ezt látod/érzed, akkor tudod, hogy jó helyre jöttél.

Sok lesz a felvezetés, beszéljünk inkább magáról a koncertől. Előre bocsátom, sajnos elég katyvasz volt az a vasárnapi nap, sajnos az előzenekarokról lemaradtam, szóval valóban csak az Alestormról tudok nyilatkozni.

A koncert kezdése 21:00-ra volt meghírdetve, viszont a srácok már 20:45-kor a húrok/billentyűk/dobok közé csaptak, szóval főhetett a feje, aki úgy számolt, hogy majd pont kezdésre betoppan, mert "úgyis késnek még vagy negyed órát". Én kb 20:30 körül értem be, nagyon előremenni (kulturált keretek között) természetesen esélytelen volt, szóval valahol a keverő előtt nem sokkal, a nézőtér bal oldalán foglaltam el végső helyemet, Mátéval kb szemben (ez véletlenül alakult így :D). 

Amennyire jól figyeltem meg, a Barba Negra Music Club körülölbelül 85-90%-ig telt meg (szerk: 1222-en voltunk az 1350-ből, ez pontosan 90%), szóval közel voltunk a teltházhoz. A hangzás nagyon rendben volt, elég sok hangszernek kellett (külön-külön is) szépen szólnia (gitár, 2 szinti, basszer, dob), és mindegyik tök jól hallható volt, mint ahogy az összes ének/vokál is. Ezt azért emelem ki ennyire, mert valami mindig problémás szokott lenni. Általában vagy a lábdob fülsüketítő, vagy az énekből nem lehet semmit hallani. Vagy épp a kettő együtt. De most minden rendben volt hála az égnek. (És a technikusoknak persze. Szóval pacsi nekik, ügyesek voltak.) Ehhez persze hozzátartozik az a tény, hogy a legjobb hangzás mindig a keverő közelében van. Hiszen ott állnak azok az emberek, akik a hangért felelősek, és csak ahhoz tudnak viszonyítani, amit ők onnan hallanak.
A színpadkép, a fények és a díszlet is rendben volt. Ez az öt ember teljesen lefedte a színpadot. Aprolópó díszlet...

(fotó: Photo:in-visible)

OTT EGY KIB*SZOTT GUMIKACSA!

Tudjátok milyen traumatikus élmény volt megtapasztalnom, hogy nem én vagyok a legbetegebb felfújható gumiállat a koncerten? Ilyenben sem volt részem még. Apropó, ha már a felfújható dolgoknál járunk, öröm volt látni, hogy a 2 héttel ezelőtti Road koncerten feltűnő felfújható gumikardosok közül páran itt is tiszteletüket tették! Pacsi!

Ez a koncert az idén májusban megjelent No Grave But the Sea című album turnéjaként volt meghírdetve. Az új lemezről 5 tétel hangzott el (dallista a bejegyzés végén). Régi és új dalok vegyesen váltakoztak, igazából a setlistbe belekötni sehogy sem lehet, a kötelező dalok mind mind elhangzottak. Meglepő volt számomra, az este tetőpontja a Tiao-feldolgozás "Hangover" felcsendülése volt. A hangulatra természetesen a többi dal során sem lehetett panasz. A koncert során a közönség többször nekiállt a "Máté! Máté!" skandálásnak, ami talán nem meglepő, annak fényében, hogy ez a koncert a zenekar gitárosának hazai pálya volt. Pont emiatt hiányoltam személy szerint, hogy az előtte lévő mikrofon által picit buzdítsa a hazai közönséget, ugyanis erre ezzel a zenekarával nem sokszor adatik meg.

A színpad előtt lévő kordon mindkét felén (értsd: nézőtér és színpad) meglehetősen sok mennyiségű sör fogyott, de hát egy rangos, nemzetközi kalóztalálkozón mit vár az ember? :D
Kiemelném, hogy valószínűleg egy sweep-pickines gitárszólót lejátszani úgy, hogy közben Christopher (szerk: a frontember) egy sörösüveget tuszkol a szádba, nem lehet könnyű. Ha már itt tartunk, volt minden, szóló közben ivás, ének közben ivás, egyszerre két üvegből való ivás, cipőből ivás. Tényleg minden. Életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen sok és kreatív módja van az alkoholfogyasztásnak :D

A koncertet az új lemez egyik ikonikus dalával, a "Fucked with an Anchor" címzetű friss közönségkedvenccel zárták.

A bejegyzést azzal kezdtem, hogy először nem terveztem eljönni. Mégis elmentem. Megbántam? 

Egyáltalán nem!

Ezeknek a tematikus zenekaroknak van egy varázsa. Berántanak abba a világba, (jelenesetbe ebbe a Jack Sparrow-s iszunk-és-kalandozunk kalózvilágba) melyet a zenekar feldolgoz. És ha jól csinálják, elhiszed, hogy tényleg ott vagy! Remélem a jövőben lesz még lehetőségem eljutni eme részben skót, részben északír, részben pedig magyar zenekar koncertjére.

Ha így lesz, remélem ott találkozunk!

üdv,
Felfújható Gumizsiráf

Setlist:
1. Keelhauled
2. Alestorm
3. Magnetic North
4. Mexico
5. That Famous Ol' Spiced
6. The Sunk'n Norwegian
7. No Grave But The Sea
8. Nancy the Tavern Wench
9. Rumpelkombo
10. 1741 (The Battle of Cartagena)
11. Hangover
12. Pegleg Potion
13. Over the Seas
14. Bar ünd Imbiss
15. Captain Morgan's Revenge
16. Shipwrecked
17. Drink
18. Wenches & Mead
19. Fucked with an Anchor
(forrás: Setlist.fm)